Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Lehetne sok olyan dolgot írnom ami nem biztos, hogy fedné a valóságot. Írhatnám, hogy tökéletes életem van, írhatnám, hogy mindenki felett állok, írhatnám, hogy még soha nem csalódtam, soha nem sírtam, nekem könnyű minden... De egyszerű leszek, egyszerűen leírom. Szeretek élni, szeretem észre venni a nem észre vehetőt... Szeretem azt ami van, mert az van amit akarok... Ez jó bután hangzik. Ugye???? De nem az, mert mindig olyan történik velünk amit megengedünk magunknak, amire időt szánunk. Én magamnak megengedem a legjobbat, a legjobb életet és a legjobb gondolatokat. Befogadó vagyok. El el mélázok gondolatokon, embereken, mert érdekelnek, mert minden ember más, más gondolatokkal, más élettel, más helyzetekkel. Mindenki mást hozz ki belőlem. Valaki vonz, valaki taszít. Valakit okosnak, valakit butának látok. Valakit érdekesnek, valakit szürke egérnek. Igazából önfejű, makacs és minden olyan vagyok ami rettenetes. Mármint másoknak és nem nekem. De be kell valljam teszek erre, azt csinálom ami nekem jó. Azért ezt nem kell túl drasztikusan felfogni. Jól vagyok és ennyi. Nem engedem meg sem másoknak, sem magamnak azt, hogy ne legyek jól.
Gabriella Blogja
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.