Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Mögéd lépek, átölellek, puha csókjaimmal kényeztetlek a nyakadon, mely oly érzékeny miközben hozzád bújok egészen.
A fenekedhez dörgölöm a kéjtől duzzadt testem miközben a két kezem a melleiden nem pihen.
Az egyikkel markolászom a másikkal a bimbód sodrom míg peckesen nem áll, mert akkor meg fordítlak s a szám, ajkadra talál.
Föléd hajolva csókollak nyelveink, mint húsos dárdák élvezettel párbajoznak.
Közben, a te,kezeid sem pihennek végigjárják a testemet.
A hajamtól a combomig...
Ahogy így beindultunk az ágyig meg sem állunk s, folytatjuk, míg tart a vágyunk.
Krancz Béla
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.