Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Sosem tudjátok meg.. És akik közel állnak hozzám azt gondolnátok, hogy velük megosztottam, mégsem rohantak el tőlem fejvesztve… Látjátok ez is egy olyan dolog amire egész egyszerűen nincs magyarázatom… Mi van bennem, amitől ennyire ragaszkodnak hozzám az emberek?? Hogyha ennyire rossz vagyok, miért nem tudnak itt hagyni?? Vagy eleve miért választanak??
Talán mert élvezik, hogy semmit nem veszek komolyan,
az életem egy játék..én még nem nőttem fel, ami nem azt jelenti, hogy bárkinek ártanék..
...csupán játszom velük..és azok ragaszkodnak hozzám akik szintén csak játszanak, akik számára ugyan így játék az élet…
Gabriella Blogja
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.